Versek!
Vékás Sándor – Balga macska
Lankás teton ül el egy macska,
lusta, balga, tarka macska,
hunyorítva néz a Napba,
s gombszemével azt kutatja,
útját vajh' merre folytatja
fenn az a fényes ebadta,
árnyékuzo bolond Napja.
Mert, ha nincs árnyék csak fény,
fenn a teto peremén
heverészve hevenyén,
lássuk be, hiszen ez tény,
ha nincs sapka a fején,
még napszúrást kap szegény,
mindig álmos, buta lény.
Hát ezért nézte a Napot
a macska, aki ásított
ketto, három jó nagyot
s bámulva egy alakot
- aki csendben hallgatott
s róla verset faragott -
a balga macska elaludt...
Weöres Sándor nyomán
Cica-iskola
Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: Cica-iskola.
Aki szépen nyávogott,
mind oda járhatott.
Jól ment ott az írás,
és jól a számolás,
a dolgozat lett szép
macskakaparás.
De mindenek elott
azt kellett jól tudni,
hogy lehet egeret
ravaszul megfogni.
Énekóra is volt
a Cica-iskolában,
versengtek a cicák
kedves nyávogásban.
De mikor az ido
a vizsgákra jutott,
apraja és nagyja
mélyen elhallgatott.
Behúzták fülüket,
reszketett a bajúsz,
egy sem tudta, szegény,
hogy milyen tételt húz.
De a tanító úr
maga is volt diák,
emlékezett arra,
milyen az a világ.
Kedvesen mosolygott
a megrettent cicákra:
Mind megfeleltetek
a Cica-iskolába!
Dorombolok és számodra
nincs többé bánat.
Hozzád dörgölozöm
és arcodon a mosoly
napfényként árad.
Kergetozöm,
s te egy leszel a nevetéssel.
Viszonzásul pedig beérem
igazán kevéssel......
.....egy kevéske tejjel,
no meg szeretettel.
Ha van pár jó versed, akkor bekuldheted ezen az e-mail címen:
Koszonom!